Üdvözöljük honlapunkon!

Az 1543. évi török hadjárat Siklóst sem kímélte, 150 évig tartó török hódoltsági időkre a művelődési központ udvarában helyreállított, Európa Nostra-díjas dzsámi emlékeztet.

Az eltűnt, majd megtalált épület

A dzsámit egy magas rangú török személyiség, Malkocs bej emeltette a XVI. század második felében. Az idők folyamán erősen megromlott az állaga, majd egy lakóépületbe építették bele, így lényegében fokozatosan "eltűnt". 1969-ben fedezték fel a maradványait, s nem sokkal ezután megindult az újjáépítése Dr. Gerő Győző és Mendele Ferenc irányításával.

Dr. Gerő Győző így ír a megtalálásról: "A siklósi Alsóvárosban, a volt Pelikán Szálló udvarán álló török mecsetről - amint azt ebben az időben nevezték - a XIX. század negyvenes éveitől kezdődően gyakorta történik említés. Haas Mihály, Baranya megye jeles helytörténeti kutatója így emlékezik meg a dzsámiról: "… a nagy vendégfogadó, melynek udvarában egy régi török mecset áll"" Alig néhány évvel később Fényes Elek ugyancsak említi a fogadót: "… melynek közepén épségben áll fenn egy régi török mecset…" A dzsámi épületének állapotáról szemléletes leírást nyújt Siklós nevezetességeinek ismertetése során Hunfalvy János: "… Nevezetesebb épületei… a vendégfogadó udvarában lévő török mecset. Ez már félig rom, s töredezett falain itt-ott bokrok és fák zöldellenek, annál festőibbnek mutatkozik. Most e mecset lakóházul szolgál..."

A dzsámi lakóházként használt épületét Rohbock Lajos rajza nyomán G. Heisinger metszete is megörökítette. Rómer Flóris, mikor 1872-ben Siklóson járt, a mecsetről egy ceruzavázlatot készített. A rajz a dzsámit - hasonlóan, mint Rohbock korábbi rajza is - sátortetővel fedett épületként ábrázolja. Mindkét ábrázolás úgy tünteti fel a dzsámit, mintha annak épülete nyolc alaprajzú volna. (Egy 1901. évi tudósításból arról értesülünk, hogy a török mecsetet lebontották. E közlés téves volt. Feltehető, hogy a sátortető alatt lévő kupola héjazata ebben az időben már annyira megrongálódott, hogy azt le kellett bontani, s innen ered a félreértés.) Fejes János Siklós monográfusa írja, hogy Siklós elfoglalása után már az első években építettek a törökök dzsámit, amely a "…mostani Pelikán Szálló akkor közteret képező udvarán… állott". Helyesen jegyzi meg, hogy a múlt század végén még állott török épületet "tévesen gondolták a múltban fürdőnek, mert ez a török időben mecset volt". A dzsámi épületét 12x12 méter alapterületűnek mondja, amelynek "…alapfalai - a régi hajó rész - 1,20 méter erősségűek, 8 méter körüli magasak voltak…".

Az 1955-ben végzett városképi és műemléki vizsgálat a korábbi téves forrásokra támaszkodva a török épületet csupán Rohbock metszete alapján írja le, mint a volt Pelikán Szálló, újabban Kultúrotthon udvarán állott egykori épületet. Egyidejűleg javaslatot is tesz alapfalainak feltárására, mint mondja: " … Tekintve, hogy a török kori műemlékek rendkívül ritkák, esetleges építkezés kapcsán a mecset alapfalainak feltárása Siklós története szempontjából jelentős eredményekkel járhat…". Látjuk tehát, hogy a XX. századi feljegyzés a dzsámit már egyértelműen, mint elpusztult - legfeljebb már csak alapfalaiban fellelhető - épületet említi.

Ilyen történeti előzmények után került sor a Művelődési Központ udvarán álló és ahhoz a Vörösmarty utca felől csatlakozó épületcsoport tüzetes helyszíni vizsgálatára. A kutatás ugyanis abból a feltételezésből indult ki, hogy esetleg a jelenlegi épületek valamelyike az elbontott dzsámi alapfalainak felhasználásával épült. Különös figyelmet érdemelt, az épületcsoportból magasan kiemelkedő négyzet alaprajzú féltetős építmény, amelynek elsősorban tájolása volt feltűnő, és az, hogy az épületcsoport központját képezte. Mint ilyen, minden kétséget kizáróan ez volt az épületcsoport legkorábbi épülete, amely a csatlakozó további épületek tájolását a későbbiek során is meghatározta.

A tört kőből falazott és téglával felmagasított féltetős épületrész északkeleti oldalához csatlakozó épület padlásterében egy szamárhát íves záródású kisméretű ablaknyílás volt látható, amelyhez hasonlókat találunk a szigetvári Ali pasa-dzsáminál is. A Vörösmarty utca 2. sz. épület - amely részben a centrális épületrészhez csatlakozott - udvarán az épület török eredetéről ugyancsak szamárhát-íves ablaknyílás maradványa, valamint a falon megfigyelhető kváderezést utánzó vakolatarchitektúra árulkodott. Ezek a látható részletek kétségtelenné tették azt a megállapítást, miszerint a négyzet alaprajzú féltetős épületrész a XIX század második felében több ízben említett és Rohbock rajzán is megörökített hajdani török mecset maradványait őrzi.

A visszafoglalás (1688) során készült veduták legtöbbje a fallal övezett városon kívül palánkkal körülvett külvárosban két, kupolával fedett dzsámit ábrázol. Evlia Cselebi török utazó és történetíró a siklósi külváros leírása során többek között azt mondja: "A külső város. Az alsó vár keleti részén egy külváros van… Ez is sorompó fallal körülvett palánka erődítmény… E külvárosban hét városrész van… Hét dzsámija van: első a Malkocs Bej dzsámija, mely egy ligetben van, s valóságos rózsaliget dzsámi. Ólomtetejű magas házat magába foglaló dzsámi ez".

Evlia Cselebi a Malkocs Bej dzsámival kapcsolatban egyrészt utal arra, hogy az kupolás építmény volt, másrészt pedig topográfiailag közelebbről is megjelöli. A városnak az a része, amelyen a dzsámi jelenlegi maradványa áll, ma is eléggé laza beépítésű terület, amely még a XIX században piactér, tehát még ekkor is beépítetlen volt. A terepviszonyokat, és Evlia Cselebi idevonatkozó leírását egybevetve, minden kétséget kizáróan arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a volt Pelikán Szálló - illetve a mai Művelődési Központ - udvarán a Széchenyi és Vörösmarty utcák találkozásánál a bontások után kialakult kis téren álló török épület Malkocs Bej dzsámijának maradványa.

Az épületről és annak látogathatóságáról programajánlatainkban olvashat.